Hahhó!

megkíséreljük itt az életjel-osztogatást, remélem, hamar belejövünk a blogolás hogyanjaiba.

Csüt. reggel (febr. 24, ja, és Budapesten még csak szerda este, mert 8 óra a különbség) szerencsésen megérkeztünkSzöulba, Dél-Korea fővárosába, ahol Gábor vendégoktatói ösztöndíja ürügyén tartózkodni fogunk a köv. hónapokban (elvileg kb. karácsonyig).

Hosszú, fárasztó út, de semmi zűr, a cuccaink sem tévedtek el útközben. Egyetemi diákok vártak a reptéren, hazakísértek a szállásunkra, szolgálati lakás az egyetemi campus területén. Az első napokban főleg takarítottunk meg berendezkedtünk meg több körben apróságokat bevásároltunk (tányértól takarítószeren keresztül szójasajtig..), már kezdjük otthonosan érezni magunkat. Gergő is egész jól belakta már a zugokat, autókat pakol fiókba/szekrénybe, matricák tűnnek fel különböző helyeken, jár-kel. Az ismerős játékok és hűtőmágnesek segítettek neki is "megérkezni". (az otthon hagyott játékok egyelőre csak nekem hiányoznak, de úgyiis lesznek majd új itteniek is)

Gábornak eddig egy egész napos welcome értekezlete volt pénteken, de még a tizenvalahány nemzetköziből csak párral találkozott, a következő napokban kezdődik a félév, most szivárognak be az emberek innen-onnan. Már elkezdett ráhangolódni a tanításra, a helyi neptunnak megfelelő internetes egyetemi rendszeren is - ami egynyelvű - tud már néhol tájékozódni a krikszkrakszok között. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy az egyik kolléga egy ppt-ben elkezdett néhány feliratot beszúrni. Így már belépés - jobb második sorminta, majd bal alsó sorminta stb. módon lehet tájékozódni, anyagokat feltölteni stb.

Az egyetemiek tudnak angolul, az egyetemen kívüliek kevésbé. De kézzel-lábbal eddig általában sikerült elboldogulni. Sokat segít, hogy legalább az árakat értjük, még ha az egység nem is mindig egyértelmű.

Napokig napsütéses tavasz is lelkesített, ez is biztató kezdet.

Ma már ettünk egy eccerűbb étteremben, a kedves pincér választott nekünk (az étlapból nem sokat értettünk...), és minden ízlett, bár a rizsen kívül kevés alkotórészt tudtunk azonosítani - lehet, hogy egyelőre ez nem is baj. Gábor tehetségesen használja a pálcikákat :), Gergő is mindig nagyon örült, ha pálcikán utazó rizseket kapott, ő is próbált (eggyel) turkálni a tányérban. meg közben barátkozott a népekkel.

Este még egy templomba is betévedtünk, pontosabban elsétáltunk egy tornya alapján templomnak tűnő épület felé (amiből rengeteg van, szinte minden sarkon, lakótelepen is, és sokszor nem is nagyon másféle ház, csak van a tetején vmi torony kereszttel), és eccer csak már be is halászott egy néni, hogy yes, yes, come, let's go, és már fel is lifteztünk a harmadik emeleti templomba, ahonnan messziről hallani leheetett a számunkra szokatlan, kicsit áriás hangú zenét. Végül ott is ragadtunk a presbiteriánus istentiszteleten (persze koreaiul ment, de vki hozott nekünk angol bibliát). A végén is nagyon barátkoztak velünk, sőt Gergő közben is szórakozott a gyerekjátszós szobában, ahova Gáborral kimentek, kapott is sok mandarint a lelkésznétől.

A városban még nem jártunk, meg eddig csak gyalog közlekedtünk a közvetlen környéken, de most nem sürget semmi a városnézést illetően, lesz időnk. Holnap teszünk egy próbát a bevándorlási hivatalbeli regisztrálással, ennek kapcsán metrózni meg remélhetőleg kicsit nézelődni is fogunk.

Regényeket nem ígérünk, de próbálunk rendszeresen jelentkezni, és otthoni híreket, egyebeket is szívesen olvasunk! szeretettel gondolunk rátok.