Gergő pedig...

... nagy iramban nő és okosodik és huncutodik. Anna már alig várja, hogy otthon mindenféle gyereknevelős kérdésekben eszmét cserélhessen barátnékkal, anyákkal. :)


Elég cifra meg színes már a szövege, be nem áll a szája, mindent kommentál. Persze a beszédének még sok eleme elég sajátos, de a családtagjaink is nagy részét értik annak, amit mond. (Apropó, itt még nem is említettük az ősz legnagyobb eseményét, miszerint szeptemberben igaziból, élőben meglátogatott minket Gábor családja!!! Nagyon örültünk, kölcsönösen. :) és majd jó lesz innen folytatni decemberben, meg Anna családjával is újra sokat családozni.)
Gergő a környék széles játszótér-választékát is nagyon élvezi (ez egy előnye a sűrűnlakottságnak meg sok embernek, mert a sok gyereküknek szerencsére sok játszóteret is építenek...). Egyre ügyesebben mászik ide-oda, és újabban a rengeteg többi gyerektől is mintha picit kevésbé tartana, felszabadultan is szaladgál már időnként közöttük.


Reméljük, sikerül megjavíttatni gyengélkedő fotógépünket, és további őszi dolgokról is mesélhetünk majd még, képekkel is. Aztán jövünk személyesen is. :)

Japán

Valahogy mostanában végképp nem sikerül utolérnem magam az internetes dolgokkal - mindenkitől bocsánatot kérek, hogy ritkán és hiányosan jelentkezünk.
Azért nagyon dióhéjban...
... megemlítjük, hogy szeptember vége-október elején töltöttünk egy szuper hetet Japánban, Gabiéknál. Most korábbi utainkhoz képest kisebb hangsúly volt a turisztkodáson, mint a találkozáson, de így is nagyon élveztük már önmagában a repülőről való kilátást is, pl ilyen (is) volt odafelé Japán:
A kép felső részében kiemelkedő pukli egyébként a Fuji vulkán (3700 m kb), amit Gábor biztos, ami biztos, megmászott első teljes napunkon, ki tudja, mikor járunk arra legközelebb. Speckó élmény volt, és a "kicsi a világ" c. közhelyet erősítendő, a hegy aljában egy hostelben magyar túrás ismerőssel találkozott.
Gabiék Iwakiban laknak, Tokyotól északkeletre, a parton, kisvárosban. Érdekes volt beleszagolni az ottani mindennapokba, közvetlen környékükön együtt körülnézni, a tavaszi katasztrófa hatásairól beszélni ill. nyomait látni, kínai főzőleckétől szusibáron keresztül japán miséig csomó élményt gyűjtöttünk.
Meg együtt énekeltünk, gitároztunk, építettünk, bohóckodtunk, beszélgettünk. Köszönjük, Gabi, arigato, Hiroshi! :) A csodás és türelmes vendégszeretetet külön is!

Ja, igen, a pálcika-téma még esetleg említést érdemel... ugyanis noha itt, Koreában is meglehetősen gyakran eszünk pálcikával, eddig ez úgy történt, hogy Gergő egyedül csak kanállal/villával evett, a pálcikázás etetést jelentett, és megelégedett ezzel. De pont Gabiéknál kapott ihletet arra, hogy igenis, ezt is egyedül kell művelni, és meglepő eredményesen is sikerült néha. Eleinte egy pálcikával, később kettővel is. (Igen, kevésbé eredményes kalandok is adódtak, ám annál szórakoztatóbbak, pl amikor a szusibárban elrepült valami, amit kitúrt a tányérből, de szerencsére Gábor kapta el, és nem a szomszéd asztalon landolt.)
"Itthon" vettem neki tanulós pálcikát, élvezi, amikor kísérletezhet vele.