2011. november 21., hétfő

Gergő-szösszenetek és a bimbózó logika

Este fürdéshez készülődünk. Gergő bevonul a zuhany elé.
A.: - Gyere, hadd vegyem le a trikódat! Nem trikóban fürdünk.
G.: - Nem fürdünk trikóban, hasban fürdünk.


Másik esti bunyózós-dögönyözős játszás. Gábor fekszik a földön. Gergő rátelepedne a hasára.
Gá.: - Tele van Apa hasa, most ne ülj rá! Tudod, most vacsoráztunk.
Erre máshol ugrál, majd ráül apja lábára, ott is elkezd lovagolni.
Gá.: - Gergő, ne ugrálj inkább a lábamon!
Ge.: - Lába is tele van Apának.


Gergő köztudottan imád gyógyszert szedni. (Tudom, addig örüljünk... - Szóval mindenesetre ízlenek neki a szirupos gyerekgyógyszerek.)
Meglát az asztalon, előttem egy levél tablettás fájdalom csillapítót.
Ge.: - Te is kérsz gyógyszert. (azaz ő.)
A.: - Neked most nem kell gyógyszert szedni. Én bevettem egyet, mert fáj a fejem.
(Látom már, mit próbál fogalmazni, simogatja a saját fejét.)
Ge.: - Gergőnek is fáj a feje. Gyógyszert kell enni.
A.: - Édes vagy, de szerencsére nem fáj a fejed. Csak akkor kell gyógyszert enni, amikor beteg vagy.
Ge.: - Beteg vagy. Kérsz gyógyszert.


Az autómárkák képezik az egyik nagy érdeklődési körét mostanában. Már legalább tíznek az emblémáját felismeri és megnevezi az utcán. Rajzolni is végtelen ideig szoktunk együtt olyan sematikus autókat, amin felismerhető az embléma. Odáig fajult már a téma, hogy párat csak rajzban is megtanítottunk, amilyet otthon látni fog, de itt nincs. (pl, Opel, Mitsubishi - ez utóbbi együtt jár nálunk a Lancerral, mert olyanunk van otthon.) Mert persze otthon pedig nem mindegyik ittenit fogja látni.
A matchboxairól már korábban is tudta, hogy mik. Egy noname semmilyet elneveztünk Mitsubishi Lancernak, mert annyira élveztük, ahogy mondja a nevét. (Mimubibi Jaszá.) Hétvégén kis gubancba kerültünk, mert megállapította, hogy ez valójában Szaszum (azaz Samsung) Mimubibi Jaszá... az autó orrán valóban van egy karika, ami a Samsung autók emblémájára hasonlít.

Múltkorában kígyóuborkát szeleteltem, észrevettük, hogy a közepe néhol kicsit lyukas. Ő rögtön felismerte, milyen alakú a lyuk: "Mimubibi Jaszá uborka!" :)


Kópé.

2011. november 9., szerda

ősszel, Kamillával


Kamilla meglátogatott minket az őszi szünetében!!
Mindenféle tarkabarka-vidámakat csináltunk, sokfelé jártunk, élveztük a csodaszép, napos, 20 fok körüli őszi időt.
Találtunk szabadtéri könyvtárat (Gergő is bámulta az albumokat Kamillával - lásd őket fent.)
Meg az egyik palotában (Gyeongbokgung) és annak parkjában.



Meg városi neonrengeteget, betondzsungelt, kábelkazalt, magas házakat gusztálni.

Kirándultunk is párszor. Sárga-piros leveleket is csodáltunk, meg hupilila-kék-zöld sportruházatú túratársakat is. (pár bácsi a húsos-fonnyasztott káposztás tízóraiját is megosztotta velünk haverkodás közben.)





Álmélkodtunk a Noryangjin halpiac mindenféle herkentyűjén. Azóta Gergő nemcsak a halat mint olyat ismeri meg, meg a tintahalakat, hanem a rákokat és polipokat is. (Kagylókat is láttunk, nem biztos, hogy megjegyezte.) Kamilla pedig élvezte,, hogy a koreaiak annyira belelkesedtek a 2 éves vöröshajú közönségtől, hogy mindenfélét kiszedtek a lavorokból és még közelebbről mutogatták, ezáltal mi is láttuk pl, ahogy egy polip kalimpál a teleszkópos lábaival a levegőben...



Főztünk, érdekes éttermekben ettünk (földön ülősben is), bogárlevest kóstoltunk.

Megnéztük a '88-as olimpia helyszínét, ahol anno Egerszegi Krisztina is sztár lett 14 évesen!

De erről most nem akar betölteni a számítógép fotót, nekem meg nincs türelmem veszekedni vele.
Úgyhogy egyelőre ennyi a képes beszámoló. Köszönjük, hogy jöttél, Kamilla! :)

2011. október 18., kedd

Gergő pedig...

... nagy iramban nő és okosodik és huncutodik. Anna már alig várja, hogy otthon mindenféle gyereknevelős kérdésekben eszmét cserélhessen barátnékkal, anyákkal. :)


Elég cifra meg színes már a szövege, be nem áll a szája, mindent kommentál. Persze a beszédének még sok eleme elég sajátos, de a családtagjaink is nagy részét értik annak, amit mond. (Apropó, itt még nem is említettük az ősz legnagyobb eseményét, miszerint szeptemberben igaziból, élőben meglátogatott minket Gábor családja!!! Nagyon örültünk, kölcsönösen. :) és majd jó lesz innen folytatni decemberben, meg Anna családjával is újra sokat családozni.)
Gergő a környék széles játszótér-választékát is nagyon élvezi (ez egy előnye a sűrűnlakottságnak meg sok embernek, mert a sok gyereküknek szerencsére sok játszóteret is építenek...). Egyre ügyesebben mászik ide-oda, és újabban a rengeteg többi gyerektől is mintha picit kevésbé tartana, felszabadultan is szaladgál már időnként közöttük.


Reméljük, sikerül megjavíttatni gyengélkedő fotógépünket, és további őszi dolgokról is mesélhetünk majd még, képekkel is. Aztán jövünk személyesen is. :)

Japán

Valahogy mostanában végképp nem sikerül utolérnem magam az internetes dolgokkal - mindenkitől bocsánatot kérek, hogy ritkán és hiányosan jelentkezünk.
Azért nagyon dióhéjban...
... megemlítjük, hogy szeptember vége-október elején töltöttünk egy szuper hetet Japánban, Gabiéknál. Most korábbi utainkhoz képest kisebb hangsúly volt a turisztkodáson, mint a találkozáson, de így is nagyon élveztük már önmagában a repülőről való kilátást is, pl ilyen (is) volt odafelé Japán:
A kép felső részében kiemelkedő pukli egyébként a Fuji vulkán (3700 m kb), amit Gábor biztos, ami biztos, megmászott első teljes napunkon, ki tudja, mikor járunk arra legközelebb. Speckó élmény volt, és a "kicsi a világ" c. közhelyet erősítendő, a hegy aljában egy hostelben magyar túrás ismerőssel találkozott.
Gabiék Iwakiban laknak, Tokyotól északkeletre, a parton, kisvárosban. Érdekes volt beleszagolni az ottani mindennapokba, közvetlen környékükön együtt körülnézni, a tavaszi katasztrófa hatásairól beszélni ill. nyomait látni, kínai főzőleckétől szusibáron keresztül japán miséig csomó élményt gyűjtöttünk.
Meg együtt énekeltünk, gitároztunk, építettünk, bohóckodtunk, beszélgettünk. Köszönjük, Gabi, arigato, Hiroshi! :) A csodás és türelmes vendégszeretetet külön is!

Ja, igen, a pálcika-téma még esetleg említést érdemel... ugyanis noha itt, Koreában is meglehetősen gyakran eszünk pálcikával, eddig ez úgy történt, hogy Gergő egyedül csak kanállal/villával evett, a pálcikázás etetést jelentett, és megelégedett ezzel. De pont Gabiéknál kapott ihletet arra, hogy igenis, ezt is egyedül kell művelni, és meglepő eredményesen is sikerült néha. Eleinte egy pálcikával, később kettővel is. (Igen, kevésbé eredményes kalandok is adódtak, ám annál szórakoztatóbbak, pl amikor a szusibárban elrepült valami, amit kitúrt a tányérből, de szerencsére Gábor kapta el, és nem a szomszéd asztalon landolt.)
"Itthon" vettem neki tanulós pálcikát, élvezi, amikor kísérletezhet vele.

2011. szeptember 7., szerda

2011. augusztus 30., kedd

álmok

Olyan érdekes ezerféle szituban elképzelni, vajon mi járhat az ember gyerekének a fejében.
Ez picit könnyebb, amikor már egyre többet beszél. Néha alvás közben is - tehát már azon is morfondírozhatunk, vajon mit álmodik? :)
Az utóbbi napokban ilyenekről panaszkodott félálomban felsírás közben:
- enni rizs, nagyon meleg!
- zöld szandált felvesz, zöldet!
- kitöröl kaki!

Nyilván a napi élményeket dolgozza fel... és bízom benne, hogy a felsoroltaknál rosszabb benyomások nem is érik. :)

újra Szöulban

Malajziából megérkezve kicsit zűrös körülmények közé csöppentünk. A nyári monszun (ami elfelejtett véget érni köszöntésünkre) sok nedvességet és penészt telepített a lakásunkba, ahogy sejtettük, úgyhogy vártuk az ígért felújítást meg lakáscsereberét. Ez kicsit döcögősebben következett be, mintha lehetett volna, de azért pár hét és sok mosás, takarítás, pakolás után végre újra letelepedett életmódot élünk, tiszta lakásban. :)

Közben az egyik átmeneti fázis idején inkább elutaztunk (busz+komp)pár napra Ulleungdo-ra. Ez egy pici koreai sziget a keleti partoktól 160 km-re, halászfalvakkal, állványokon száradó tintahallal, tengeri herkentyűs piacokkal (és éttermekkel), vad magas sziklákkal, nyugival, hullámos-köves tengerparttal. Gyönyörű volt, nagy élmény! (Sok séta, kirándulás, tengerparti kődobálás, hullámkóstolgatás, erdei bácsinál poliplábevés...)




Gergőt is megünnepeltük, aki 2 éves lett, bizony. (Már időnként sikerül megmutatni és/vagy megmondani, hogy hány éves: ee, tettő.)
Erre az alkalomra kísérleteztem ki első gimbap-omat (koreai rizstekercs).



És persze a torta is népszerű ötletnek bizonyult.