A következő nap a program egyi kötelező tartozéka következett: túra a Nagy Falon. A több ezer kilométeres falból sok szakaszt helyreállítottak. Pekinghez a legközelebbi része kb. 70 kilométerre van. A szálláshelyen többet is ajánlottak, hangsúlyozva, hogy ők olyan helyre visznek, ahol kevés a turista, és nem egymás hegyén-hátán kell tülekedni. Ez jól is hangzott, hiszen pl. egy börzsönyi jellegű szakaszon jobban el lehetett volna merengeni a régmúlton, mint egy normafain vasárnap délután. Ugyanakkor az "igazi turista" szempontok ellen szólt a privát szállítás költségességén túl, hogy Gergő türelmével nem akartunk visszaélni azzal, hogy túlutaztatjuk. Így azzal a felkiáltással, hogy a Nagy Fal így is, úgyis ugyanaz, végül a legkommerszebbnek mondott szakasz mellett (Badaling) döntöttünk, úgy, hogy magunk jövünk-megyünk és nem kell visszafutni a buszhoz a falról csak azért, hogy vihessenek a kötelező ebédre.
Ez utólag nagyon jó választásnak bizonyult. A hétköznapon túl a délelőtti eső is segített a tömegek egy részének elvenni a kedvét. Azért így is voltak bőven, de mint ahogy a kép is mutatja, meg lehetett találni a nyugisabb szakaszokat is. Ez a falrész nagyon szép hegyi környezetben volt, 1000 m felett, nagy szerencsénkre minden virágzott. Mindenfelé virágzó fák, a kacskaringózó falat a horizontig lehetett követni.
Miután délután visszaértünk, kimentünk még a nyári palotába. A központtól kb. 20 km-re van északra, dimbes-dombos, parkos-tavas környezetben, itt jobban érezték magukat a császárok is nyaranta, mint a Tiltott Városban bezárva.
A kevesebb külföldi és rengeteg helyi turista mellett néhány színfolt is akadt, ilyenek például a szabadnapos katonák, vagy a népviseletben pompázó vidékiek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése