hétköznapi színesek

1. Gyerekorvoshoz a "külföldi negyedbe" járunk (ami azt jelenti, hogy a város külföldi, elsősorban amerikai népessége zömében ezen a környéken lakik, ebből az következik, hogy errefelé találni legkönnyebben angolul beszélő orvost, boltot, angol antikváriumot, nemzetközi márkát - pl Teva szandál..) - egyébként nem csak Gergőt visszük oda, hanem magunk is hozzá járunk szükség esetén, fogad felnőtteket is. (A babamamás csoportból ajánlották többen ezt a konkrét orvost, és érdemes bemetróznunk hozzá a belvárosba otthonról, mert legalább tényleg tudunk vele kommunikálni.)
Már többször előfordult, hogy a játszócsoportból szerzett ismerősökkel futottunk össze doki előtt/után, akik arrafelé laknak. Múlt héten is leszólított az egyik kedves lány/nő, bár lassan vettem észre, honnan hallom, hogy Anna, Anna, mert ő autóban ült egy parkolóban, én meg gyalogoltam. Miután tisztáztuk, hogy most is a doki miatt járunk épp arra Gergővel, kérdezte, hogy és csak nem most is feltúrázunk itt a hegyre??? (A metrómegálló és a rendelő közti bő negyedórás séta dombra fel, majd le vezet, amit ő már korábban is nagyon ellenjavallt és inkább autóval el akart minket is hozni.) "Wow, good excercise." (Ugyanolyan kényelmes séta, mint otthon a Kuruclesin a közértből a házunkig.)
Majd meséltem a hétvégi gyeongju-i kirándulásról (lásd a kettővel korábbi bejegyzést). Összevont szemöldökkel kérdezte: " és olyan messze is beszélnek még angolul?" (Igen, szinte jobban, mint a szöuli átlag, mert turistákra vannak berendezkedve.) "És, és... hogyan szoktunk ilyenkor tájékozódni? Van GPS az autóban, vagy egy koreai barát kísér minket?" (Ja, nem - busszal megyünk.) "Aha.. biztos kényelmes" (válaszolja kis meggyőződéssel).
Aztán még trécseltünk nyári tervekről, ők hazalátogatnak Amerikába, mint a legtöbb amerikai/kanadai a csoportból 1-2 hónapra a nyári szünetben. Említettem, hogy mi Malajziába szeretnénk utazni a júliusi szöuli monszun elől. Hű, az az ország őt is érdekli, még nem volt ott, de a férje részt vett ott egy oktatási konferencián, és nagyon szép puccos szállodában lakott, amit az iskola fizetett, és neki is megjött a kedve hozzá. Mi is egy helyen fogunk lakni végig, ugye? - Nem, mondtam, mi pár hétig hátizsákozunk, mindenfélét meg szeretnénk nézni, nagyon színes ország, sokféle kultúra, sokféle természeti látnivaló, esőerdő, hegy, orángután, teaültetvény... - Tényleg? Hát ezekről még nem is hallott. :)
Utána arra gondoltam, hogy valóban nagy különbségek vannak mindenféle szokásaink, kedves időtöltéseink, életmódunk között, de szerencsére ennek ellenére babamamázni tökjól lehet együtt.

2. Gergővel elkezdtünk bilizni - egyelőre csak összeszokás a cél, így nem ér csalódás, sőt néha váratlan siker is előfordul. Nagyon jó szórakozás.


3. Évszaknak megfelelően rákaptunk családilag a homokozásra, Gergő is egyre ügyesebben lapátol, a vödörbe is próbál szórni, meg bottal rajzolunk a földre, meg minden, ami ide passzol.