gyalogkakukk (amatőr dokumentáció)

Így járja be a nevezetességeket egy nagyfiú.

- ha pedig göröngyösebb a terep, akkor esetleg így (bocs, legköz. nem videózunk elforgatva):

baba-mama csoport

Szerdán meglátogattunk Gergővel egy baba-mama csoportot! Már nagyon vártam, hogy találjunk valami ilyesmi műfajú alkalmat, ahol ő is találkozhat gyerekekkel, élhet valami kis közösségi életet (amilyen intenzitásra ebben a korban szükség van, ott még talán kevésbé számít a különböző anyanyelv), új játékterepet fedezhet fel, és nem mellesleg én is kommunikálhatok emberekkel, konkrétan más anyukákkal, akiktől ráadásul hasznos infókat is lehet gyűjteni.
Ugyanazon az expat-os (vagyis külföldis) weboldalon találtam, az itteni International Baptist Church szervezi, viszonylag messze tőlünk, de metróval nem vészes. Szerencsésen odataláltunk a kicsit elnagyolt útbaigazítás alapján, és amikor gyerekhangok szűrődtek ki a templomból, megnyugodtam, h tényleg lesz belőle valami. És lett :) Ráadásul ezúttal hál'Istennek valóban nemzetközi eseménybe csöppentünk, és angolul beszélő társaságba. A társaság jelentős része egy azon a környéken levő nemzetközi iskola tanári karának családtagjai, amcsik; meg rajtuk kívül még mindenféle vegyes népek. Kedvesek voltak, közvetlenek, szívesen fogadtak, jó tippeket is adtak. (Most a felszínesség sem zavar..) Gergő pedig tényleg nagyon jól érezte magát, egy percig sem anyámasszony-katonáskodott, rögtön játékokat keresett; amikor körbeülős-éneklős játék volt, ő is riszálta a sejhaját az énekre meg tapsolt; az uzsonnából (természetesen) lelkesen kért, a fennmaradó idő zömében pedig kül. járművekkel foglalatoskodott.

Szóval nagyon élveztük, és szerintem fogunk rendszeresen járni. (És közben naaagy szeretettel gondolunk az otthoni babás barátainkra, meg a szuper találkozásokra, meg a Ringatókra, meg stb stb. )

ui.: vmelyik nap elkezdtem mondani Gergelinnek a Fut, robog a kicsi kocsi kezdetű Weöres S. verset, és nagyon megtetszett belőle neki a Din-don-diridongó, azóta napjában sokszor úgy kéri újra, hogy Dí-dő! :)

bolhapiac

Szombaton bolhapiacon voltunk! Ez az egyetlen itteni program, amit még otthonról kinéztünk egy hasznos weboldalon (Koreában élő külföldieké), minden hónap első szombatján tartják a város egy messzebbi részében, ezt is nemzetközinek ígérték.
Fel is kerekedtünk, nemcsak hasznos holmik, hanem esetleg kis angol társalgások meg külföldi arcok reményében. Már egész rutinosan metrózunk, jól átlátható a szövevényes hálózat (a fotók közt találtok róla képet), könnyű jegyet venni stb. És magát a helyszínt is könnyen megtaláltuk, egy irdatlan hosszú parkoló magas házak közt, ahol rengeteg ember sorjázik egymás mellett kis szőnyegnyi ezmegazzal. Igazából egyedül a nemzetközi voltáról nem tudtunk meggyőződni, mert kizárólag húzott szeműekkel találkoztunk - de persze simán lehet, hogy nem tudtuk megkülönböztetni a helyieket a kínaiaktól, vietnámiaktól stb. :)
Ugyan a vásár igen jelentős részét ruhák és cipők tették ki, azért szerencsére mi is fel tudtunk szerelkezni mindenféle áhított luxuscikkel, mint pl. kenyérpirító, vízforraló, tányérok, serpenyő, vasaló, kancsó, stb stb. Úgyhogy már szuper konyhai készleteink vannak!
A fenti kép az aznapi tízórainkat ábrázolja. Meglepően elfogadható ízű bogárleves. Hm, mit szóltok?
Mert ez a kis fióka nagyon lelkesen nyitogatta a csőrét, hogy kér még.

fotók

ide tettük fel az első képeinket:

https://picasaweb.google.com/harangozogergo/Szoul2011FebrMarc

Az első hét oktatási tapasztalatai

A múlt hétvégén még nem látszott a környéken, hogy itt egy campus szélén lakunk, de a hét elején megérkeztek a diákok is és megkezdődött a tanítás.

Nekem két tárgyam van, mindkettő 2*75 perc hetente, az egyikből egymást követi a két sáv, a másik két napra elosztva. A hallgatóság nemzetközi, azaz az egyik csoportban van egy kínai is.
Az első órák alkalmából egy kis vizsgadrukkot jelentett, hogy a koreai operációs rendszerben sikerül-e mindent elindítani, ill. a helyi neptunban az anyagok megmutogatásához is számos sormintát kell felismerni, és a megfelelőket nyomkodni. Ezeket szerencsére sikerült abszolválni.

Otthon esetenként megfigyelhető, hogy a nemzetközi (nyugat-európai, amerikai) könnyebben aktivizálhatók, mint a magyarok. Hát ehhez csak azt tudom hozzátenni, hogy a koreaiak 100-szor is meggondolják, hogy hozzászóljanak-e. Nagy harapófogóra lesz szükség, hogy sikerüljön kiszedni a gondolataikat, de ennek hátterében több dolog is áll:
1. néhányuknak nagyon koncentrálniuk kell az angol miatt, főleg, ha leírva látják valahol. Meg tökéletlenül megfogalmazva inkább nem is mondják, amit gondolnak.
2. itt nagyon azt sulykolja beléjük a rendszer, hogy a tanárokat nagyon tisztelni kell, és nem akarnak szégyenben maradni,
3. a diákok és köztem a kultúrális különbség nem az a sokszor elcsépelt valami (hogy melyik nyelven hogy mondják, hogy "egészségedre!" meg hasonlók), sokszor tényleg teljesen más logikára jár az agyuk. Az egyikük rögtön rávágta egy teljesen ártalmatlan táblázatra, hogy "military", amit még most sem értek, hogy honnan szedett.

Még egy jó gyakorlat lesz a nevek és az arcok megjegyzése (megkísérlése).

Öltözködés Koreában

Úgy jöttünk ide Annával és Gergővel Koreába, hogy azt gondoltuk, olyasmi idő lesz mint otthon. Ez nagyjából így is van, ha az internetes hőmérő alapján tájékozódunk, az utca képe ugyanis kissé más képet mutat. Azt eddig is tudtuk, hogy a koreaiak szeretik a hatékonyságot, így a ruhatáruk szezonális variálását is megpróbálják csökkenteni.

Ez abban nyilvánul meg, hogy fagypont körül is öltönyben vagy vékonyabb ruhában járkálnak. Néhányan felvesznek egy-egy vékonyabb kabátot, de akkor azt már szigorúan begombolás nélkül. Egy vékonyabb kardigánt még ér fázósan összehúzni. Először azt gondoltuk, hogy ha az utcán ilyen fittek, akkor bent biztos egy pólóban/ingben járnak. Ehelyett sokszor az egyetemen is pl. tanórán vagy a menzán is a jól bevált megoldásokat követik, azaz ott is kabátban és sapkában ülnek (már akinek vannak ilyenek).

A másik jellegzetes dolog, ami a ruházkodást illeti, a papucs nagy divatja. A papucs alatt itt a kék-fehér, esetleg a fekete-fehér gumipapucsot kell érteni, amit eddigi tapasztalataink alapján szinte minden helyzetben lehet hordani, és az "utca embere" vagy a hallgatók egy része ezt előszeretettel gyakorolja is. Bokától felfelé egyébként (a ruhamennyiségtől eltekintve) nagyjából ugyanúgy öltözködnek itt is, mint ahogy nálunk szokás, tehát senki se rózsaszín köntösös ifjakat képzeljen el legyezővel a kezükben, de a csíkos gumipapucs - zoknival vagy anélkül - a reggeli fagyban is kedvelt lábbeli. A közkedveltség alapján már mi is fontolgatjuk ennek a kötelező tartozéknak a beszerzését, de egyelőre kicsit tologatjuk a melegebb napokra várva.

Gergő okosságok

A teljesség igénye nélkül.
Gergő elkezdett vhogy kategorizálni. Megállapítja a legkülönbözőbb helyzetekben, h vmi azonos fajta dologból több van, és nekiáll azokat "megszámolni": egyenként rájuk mutat az ujjával, mindig hozzámondja, hogy 'ha' (ez jelenti mindegyik számot :) ). A képeskönyvben a kacsákat. A falon a katicás matricákat. A tévén a gombokat. A templom két tornyát. A kezemen a két gyűrűt. A saját két kezét. Tányérban a virsliket. Bögrén a macikat.
Az egyik otthonról hozott könyve, egy állatkertes kis böngésző, most nagy kedvenccé vált, az apró ábrákat többször végigkérdezi, megjegyez sok mindent. Tegnap került középpontba a könyvből egy lufi, elmutogattam x-szer, hogyan kell felfújni, ő is, aztán pár lappal arrébb felismerte és megmutatta egy másik kerek dologról, h az is lufi. Legközelebb, amikor elővettük a könyvet, addig lapozgatott, amíg ezeket meg nem találta. Képzelhetitek, nagyon örült, amikor Csili ma egyetemről hazajövet hozott igazi lufit. :)
Az állatos képeket is szereti úgy megbeszélni, hogy először saját magán megmutatja azt a testrészt, amit aztán az adott képen meg fog mutatni. (saját orra, süni orra)
Mindenféléket utánunk mond. Múltkor az elektromos rizsfőző kapcsán sokat emlegettük Gabit, aki megírta nekünk, hogyan kell használni (köszi itt is a japán tapasztalataidat! :) ), azóta Gergő rengeteget hajtogatja, hogy Babi! Babi! Mondogatja utánam, hogy Bíbi (=Bíbic, ahogyan én sokszor szólítom).
Spirálfüzetbe szoktunk rajzolni, így a korábbi művek is láthatók (amíg el nem takarja vmi erőteljes firka). egyszer rajzoltam neki almafát, megbeszéltük, hogy Nagypapáék agárdi kertjében is van almafa, azóta vhányszor meglátja, felkurjant, hogy Mama! Papa!
Kezd belejönni a kapaszkodás nélküli járásba, irtó édesen "botorkál" a levegőbe kapaszkodva, egyre hosszabb távokat a lakáson belül.