Gergő okosságok

A teljesség igénye nélkül.
Gergő elkezdett vhogy kategorizálni. Megállapítja a legkülönbözőbb helyzetekben, h vmi azonos fajta dologból több van, és nekiáll azokat "megszámolni": egyenként rájuk mutat az ujjával, mindig hozzámondja, hogy 'ha' (ez jelenti mindegyik számot :) ). A képeskönyvben a kacsákat. A falon a katicás matricákat. A tévén a gombokat. A templom két tornyát. A kezemen a két gyűrűt. A saját két kezét. Tányérban a virsliket. Bögrén a macikat.
Az egyik otthonról hozott könyve, egy állatkertes kis böngésző, most nagy kedvenccé vált, az apró ábrákat többször végigkérdezi, megjegyez sok mindent. Tegnap került középpontba a könyvből egy lufi, elmutogattam x-szer, hogyan kell felfújni, ő is, aztán pár lappal arrébb felismerte és megmutatta egy másik kerek dologról, h az is lufi. Legközelebb, amikor elővettük a könyvet, addig lapozgatott, amíg ezeket meg nem találta. Képzelhetitek, nagyon örült, amikor Csili ma egyetemről hazajövet hozott igazi lufit. :)
Az állatos képeket is szereti úgy megbeszélni, hogy először saját magán megmutatja azt a testrészt, amit aztán az adott képen meg fog mutatni. (saját orra, süni orra)
Mindenféléket utánunk mond. Múltkor az elektromos rizsfőző kapcsán sokat emlegettük Gabit, aki megírta nekünk, hogyan kell használni (köszi itt is a japán tapasztalataidat! :) ), azóta Gergő rengeteget hajtogatja, hogy Babi! Babi! Mondogatja utánam, hogy Bíbi (=Bíbic, ahogyan én sokszor szólítom).
Spirálfüzetbe szoktunk rajzolni, így a korábbi művek is láthatók (amíg el nem takarja vmi erőteljes firka). egyszer rajzoltam neki almafát, megbeszéltük, hogy Nagypapáék agárdi kertjében is van almafa, azóta vhányszor meglátja, felkurjant, hogy Mama! Papa!
Kezd belejönni a kapaszkodás nélküli járásba, irtó édesen "botorkál" a levegőbe kapaszkodva, egyre hosszabb távokat a lakáson belül.