Az első hét oktatási tapasztalatai

A múlt hétvégén még nem látszott a környéken, hogy itt egy campus szélén lakunk, de a hét elején megérkeztek a diákok is és megkezdődött a tanítás.

Nekem két tárgyam van, mindkettő 2*75 perc hetente, az egyikből egymást követi a két sáv, a másik két napra elosztva. A hallgatóság nemzetközi, azaz az egyik csoportban van egy kínai is.
Az első órák alkalmából egy kis vizsgadrukkot jelentett, hogy a koreai operációs rendszerben sikerül-e mindent elindítani, ill. a helyi neptunban az anyagok megmutogatásához is számos sormintát kell felismerni, és a megfelelőket nyomkodni. Ezeket szerencsére sikerült abszolválni.

Otthon esetenként megfigyelhető, hogy a nemzetközi (nyugat-európai, amerikai) könnyebben aktivizálhatók, mint a magyarok. Hát ehhez csak azt tudom hozzátenni, hogy a koreaiak 100-szor is meggondolják, hogy hozzászóljanak-e. Nagy harapófogóra lesz szükség, hogy sikerüljön kiszedni a gondolataikat, de ennek hátterében több dolog is áll:
1. néhányuknak nagyon koncentrálniuk kell az angol miatt, főleg, ha leírva látják valahol. Meg tökéletlenül megfogalmazva inkább nem is mondják, amit gondolnak.
2. itt nagyon azt sulykolja beléjük a rendszer, hogy a tanárokat nagyon tisztelni kell, és nem akarnak szégyenben maradni,
3. a diákok és köztem a kultúrális különbség nem az a sokszor elcsépelt valami (hogy melyik nyelven hogy mondják, hogy "egészségedre!" meg hasonlók), sokszor tényleg teljesen más logikára jár az agyuk. Az egyikük rögtön rávágta egy teljesen ártalmatlan táblázatra, hogy "military", amit még most sem értek, hogy honnan szedett.

Még egy jó gyakorlat lesz a nevek és az arcok megjegyzése (megkísérlése).