Egy busz a kikötőig, majd kb 20 percnyi motorcsónakozás egy folyótorkolatban, békés vizeken a kis félsziget tenger felőli részén levő NP központjához. Itt a hivatalban mindenkinek név szerint regisztrálni kell, annak is, aki csak pár órát sétál, nem csak az itt szállóknak. (Biztonság kedvéért azt is elvárják, hogy mindig jegyezd fel náluk, amikor az egyik túraösvényen elindulsz, majd amikor visszaérsz, bár nem tudom, tényleg elindulnának-e megkeresni, ha nem jeleznéd, hogy megjöttél.)
Szerencsénk volt, 2 éjszakára is sikerült szállást foglalni, elég nagy a kereslet a nem túl sok faházra, de szándékosan nem akarják üdülőteleppé változtatni az erdőt, érthető, hogy nem építenek többet. Mindenesetre mi nagyon örültünk, mert varázslatos volt a NP és az erdőszéli faház. Naaagy szobát kaptunk, Gergő futkosott fel-alá benne. Ajtót-ablakot mindig zárva (nem csak csukva…) kellett tartani, ezt is alaposan szájba rágták mindenkinek, mert a makákó majmok ott lebzselnek a házak körül, minden rést megtalálnak és beszemtelenkednek kaját lopni. Házon kívül is persze minden elejtett szemetet, pláne nejlon zacskót megvizsgálnak, össze is vesznek akár rajta. (Hallottuk-láttuk, amikor a szomszéd házban nekiestek egy nőnek, aki előzetesen gyümölcsökkel megrakodva érkezett, és amikor kilépett a szobából a teraszra az elemózsiával, a már rá váró majmok gyorsan elszedték tőle és elszaladtak a zsákmánnyal.) Amúgy ha nem étellel (vagy zacskóval) a kezedben mászkálsz, nem kell tartani tőlük. Nagyon érdekes volt a teraszról nézegetni, ahogyan az ösvényen vagy fákon játszanak, kurkásszák egymást, stb.
A déli melegben sétáltunk egy rövidebb esőerdei ösvényen, izgalmas dzsungel növényzet és állatzajok, a tengerpartra kiérve egy nagyobb csapat ezüstös selyemmajmot is megcsodáltunk. Aztán inkább visszavánszorogtunk hűsölni az árnyékos házba, és később úgy csoportosítottuk a napokat, hogy reggel, délelőtt sétáltunk, délben a legnagyobb melegben hűsöltünk, később délután meg koraeste aztán lehetett újra sétálni. - Épp ezért érdemes itt megszállni, mert aki egy napos kirándulásra jön, annak nincs más választása, mint a hőségben kirándulni, mert reggel időigényes kijutni, aztán délután 4 körül megy vissza az utsó motorcsónak-hullám (utána ráadásul apály jön, messze a víz..), az utsó buszt elérni. Így pedig a hűsölésen túl még az éjszakai neszeket, életet, csendet, korareggeli nyugit, tengerparti sétákat is ki lehetett élvezni. (Gergő is lelkesen hajtogatta, hogy „szésza tetepa”, rajzoltunk homokba, dobáltunk köveket, bújócskáztunk sziklák mögött.)
Csoportos esti sétára is lehetett menni, ahol zseblámpás világítás mellett mutatták egy-egy majom alvófészkét fán, meg borneói egérszarvast, meg mozdulatlanul vadászó zöld viperát (aki akár egy hétig is tud állítólag tényleg egy helyben meredve várni a következő zsákmányra!), ágon pihenő jégmadarat, repülő lemurt (mókusra hasonlít, de lábai közt oldalt bőrlebeny, ami segít az egyik fáról másikra ugrásban; és amikor a fatörzsén kapaszkodik, teljesen beleolvad, annyira jól álcázza magát), kuruttyoló békákat, alvó fecskéket a fecskefészekben, kis tavakban úszkáló harcsákat, botsáskákat, ilyesmiket.
További érdekes állatvilág:
- a szintén a házak közt békésen röfögő, Vilmos-császár-szakállas vaddisznók
- a tengerparti magasabb fákon élő proboscis majmok (a kolbászorrúak, akiket korábban már máshol is láttunk, és „helyi specialitás”), ők egyébként nem szemtelenkednek ételt lopni, meg az ezöstös selyemmajmok sem, mert leginkább növényeket esznek
- remeterákok (akik kiürült csigaházakba vagy kagylókba bújnak bele, és pár lábukat kidugva vonszolják magukat házastul a földön, tényleg vicces látvány)
- iszapugró gébek: olyan, mintha kisebb halak lennének, de vmi oldaluszonyuk segítségével ugrálva haladnak az apálykor látszó sáros homokon, ezek is nagyon mókások
vágták nálunk a rézcsöveket pár éve…) (ezek a kabócák közben „itthon” Szöulban is feléledtek, már közeli ismerősök lettek, Gergő is hűen tudja utánozni mindenféle különböző hangjukat)
A NP-ban az ösvények jelentős része fa pallókon vezetett, nem a levegőben, hanem a földön, gondolom, esős napok sárjaiban való cuppogás kivédésére, meg hogy a látogatók tényleg csak a kijelölt ösvényeken haladjanak. (Igaz, máshol nem is nagyon tudnának, mert csak ott van ösvény, ahol vágnak és karban is tartják, különben újra benövi a buja zöld.) Gergő irtóra élvezte ezeket a pallókat, önmagában is elég motiváció volt számára egy kis bandukoláshoz, bot- vagy kavicskeresgéléshez, stb.
Még meleget ebédelni-vacsorázni is lehetett a büfében, úgyhogy tényleg teljesen komfortos háttér volt az esőerdőfelfedezéshez!
Az itteni egész közeli erdő-növény-állatélmények és hangulatok az egész út legfényebbpontjai közé tartoztak, kétség nem fér hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése