Előre megvettük a repülőjegyet, nagyon kedvező áron. A félszigeti Malajzia déli csücskéből, Szingapúr előtti utsó városból, Johor Bahru-ból indult a gép. Mivel még sok A és B város (meg C és D, és még sorolhatnám) közti utazás fog szóba kerülni a nyaralásmese során, nem ecseteljük mindent részletesen. De erről a konkrétról azért elmondom, hogy hosszadalmassága ellenére is *5-ösen tűrte Gergő: Melakából JB-ig a buszon szinte végig aludt du., majd saját szórakoztatására karattyolt, utána a reptéren (ahol kiderült, h 1 órával későbbre tették a járatot, tehát rrrrrengeteg időnk volt) sétált, szaladgált, meg a táskás kocsit is megunhatatlanul tologatta, majd a késő estébe nyúló repülőúton a repülős magazint olvasta vagy egy óra hosszat! (ne kérdezzétek, hogyan találta meg a parfümreklámok meg térképek meg írások közt az egy-két érdekesebb képet, amihez annyiszor érdemes volt visszalapozni..) Pedig persze többféle játéklehetőség ott várt a tarisznyánkban, nem lett volna rászorulva.
Borneón a keletebbi megyébe, Sabah-ba, annak is a központjába, Kota Kinabaluba érkeztünk. Már előre foglaltunk szállást (hogy így ki is jöjjenek elénk a reptérre), úgyhogy elég rövid és zökkenőmentes út vezetett az alvásig. A következő napokban:
- hamar kiderítettük, hogy a város elég unalmas, ronda betondzsungel, és csak kiindulópontnak érdemes használni, ahogy az útikönyvünk is mondta
- kipróbáltunk egy városszéli, kicsit puttó tengerpartot. A felnőttek szerint azért fürdeni jó volt, Gergő viszont egyáltalán nem emlékezett rá, mennyire vízimádó volt tavaly, és még szandálban sem volt hajlandó a partra lépni, nemhogy mezítláb pancsolni. Néztünk kárpótlásul a sok fel-leszálló repülőt (mellettünk volt a reptér). De azért reménykedtünk, hogy később újra bele fog jönni. Közben kiderült, hogy mire Anna felöltözik, tényleg lemegy a nap – mert bár Anna tényleg kicsit lassú tud lenni, a nap itt Egyenlítő-közelben annál gyorsabban megy le, és tök hamar be is sötétedik (most épp Anna az írnok…). Tengerparti étteremmel is próbát tettünk, ahol ugyan meglepődtünk a magas árakon, de csúcsfinom garnélarákot ettünk. Ez az a tengeri herkentyű, amit már Anna is tényleg szeret!
- két körben (először csak Gábor, majd pár nap múlva, a Kinabalu NP után mindannyian) átruccantunk pár órára motorcsónakkal egy közeli icipici Mamutik-szigetre. Mesebelien fehér homokon, pálmafák árnyékában, nyugiban, lassan mélyülő tiszta vízben lubickoltunk – és Gergő is máris újra ráérzett az ízére! Úgyhogy csobbantunk, sznorkelezve (búvárszemüveg + pipa + mentőmellény J) csodáltunk a korall közti halakat, tengeri sünöket, lebegő akármiket – kis bátorításra még Anna is! -, homokvárat építettünk, homokba rajzoltunk, hűsöltünk a bőséges árnyékban, kagylót gyűjtöttünk – szóval a tengerparti idillnek semmilyen kelléke nem hiányzott.
Aztán felszedtük a sátorfánkat, és kisbusszal felzötyögtünk a … (lásd a következő részben! :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése