Következő nap aztán kipihenve indultunk gyalog felfedezésre. Ez a város északnyugaton van, egy a parthoz közeli szigeten (Penang) és arról nevezetes, hogy karektere máig látványosan őrzi a gyarmati időszakok és a sokféle kultúra együttélésének nyomait. Ebben hasonlít Melakához, ahol még utunk elején jártunk. Bár összehasonlítva M kicsit még speckóbb benyomást hagyott bennünk, kompaktságával, helyreállított belvárosával, az azt átszelő folyóval, kisebb forgalommal – de azért ide is érdemes volt eljönnünk.
Elmentünk egy kínai klánközpont épületébe, ahol elgondolkodtató kis történeti kiállítást láttunk. Malajziába az évszázadok során sokan települtek Kínából, kereskedők, stb., és egyszerre alapítottak itt családot és új életet (helyi feleséggel), és őrizték meg ugyanakkor kultúrájukat, nyelvüket (ennek a klánnak a fő mandarin nyelvjárástól eltérő, másik nyelvjárása volt-van?), öntudatukat, maradtak meg közösségként a honfitársakkal. Másik lapra tartozik, talán később még fejtegetjük a gondolatainkat a kínai terjeszkedésről, szorgalomról, szívósságról, kitartásról.
Meglátogattunk számos kínai és indiai templomot, mecsetet (érdekes összehasonlítani az építészeti stílusokat, van pl indiai jellegű minaret bizonyos motívumokkal, vagy egyiptomi jellegű minaret szögletes formákkal…), anglikán (angol keresztény felekezet) templomának parkjában is sétáltunk. (Utóbbiban Gergő kinézett magának egy csinos európai turista lányt, akinek sorra hordta a botokat saját lelkes ötletétől vezérelve, szerencsére az illető vette a lapot és mindig kedvesen fogadta.)
Sétáltunk a gyarmati negyedben is hatalmas, fehér hivatali épületek között, elképzeltük, milyen lehetett, amikor a helyi urak jártak-keltek közöttük, bennük mondjuk 100 éve, kocsikban, elegáns ruhákban, legyezték magukat a hőségben…
(Apropó hőség, azon is merengtünk néha, hogy bár nem szeretjük a légkondit, ezen a trópusi klímán mégiscsak sokkal elviselhetőbbé teszi a mindennapokat …)
Jártunk egy külvárosi, egész óriási buddhista templom komplexumban,a Kek Lok Si-ben, amit egy kínai kereskedő jóvoltából építenek pár éve. Még nincs kész, daruk és befejezetlen beton vázak sokhelyütt, de sejteni lehetett, milyenné teljesül majd ki pár év múlva. Egy elképesztő méretű szobor uralta az egészet, kivételesen nem Buddháé, hanem valamilyen más istennőé, lenéz a városra, messziről észrevenni, eltörpül mellette egy ember. Szokatlan volt számunkra, hogy mivel még gyűjtik az adományokat a befejezéshez, ezért minden épület belsejében is rrrrrengeteg áldozatot (pl füstölőket, virágcsokrokat, gyertyákat, amit helyben lehetett feláldozni a szobrok előtt), emléktárgyat, szuvenírt árultak asztalok sora mellett adakozásért cserébe, nem is maradt nagy hely a betérő híveknek. De persze ez más műfaj, mint egy keresztény templom, mégsem idegen tőle (csak tőlem – Anna).
A népek kavalkádját jelzi, hogy itt még thai buddhista templom is volt (szintén jellegzetes külső vonásokkal, csúcsos tetejű, hegyes sztúpa – egyikben egy fekvő Buddha-szoborral, ami Gergőt arra ihletett, hogy ő is a földön heverésszen, ami sehol máshol nem jutott eszébe) meg egy burmai is, ahol a Buddha-szobrok arcvonásait láttuk kicsit másnak, mint a többiben.
Találtunk egy szuper nagy játszóteret is a gyarmati rész mellett, amitől a kis célszemélyünk teljesen bezsongott, messziről kiszúrta, hogy mindjárt odaérünk, bejelentette, hogy „odaszalad játszótér”, és így is tett. :) Nagyon aktívan ki is élvezte a sok hintát, csúszdát, mászókát, öröm volt látni, ahogy ügyesedik, erősödik, és egyre bátrabban ismétli egyedül a kedvenceit. Azt tapasztaltuk, hogy az ottani gyerekek sokkal kevésbé lehengerlő módon közlekedtek meg játszottak a játszótéren, mint Szöulban a koreaiak, ezért Gergő sem érezte azt, hogy folyton letapossák-fellökik-ölelgetik és felszabadultabban mozgott. Ezt a magabiztosabbságát azóta itt Szöulban is kamatoztatja, mindannyiunk örömére.
Mint általában az út során, itt is finomakat ettünk, a korább kóstolt „repertoárunk” bővült a tandoori csirkével, ami rendkívül ízlett! Speckó fűszerrel (amitől vad rózsaszínes-piros lesz), hordóban, nyárson sütik. Külön élményt jelentett, hogy többféle fűszeres mártásba is lehetett tunkolni mellette a jellegzetes lapos indiai naan-kenyeret, Sári, majd engem is megtanítasz sütni otthon?
Végül mikrobusszal útnak indultunk utolsó állomásunkra, a Cameron-Highlands-re.
Én se tudok, de majd együtt kikísérletezzük, jó?
VálaszTörlésjó!!
VálaszTörlés